A 19. században szinte az egész világot bejárta Okos Hans, a csodaló története. A négy matematikai alapműveletet gond nélkül értette, használta, még gyököt vonni is tudott, a helyes eredményt pedig lekopogta a patájával.

Gazdája,  Wilhelm Von Osten matematikatanár semmiféle trükköt nem alkalmazott, sőt: készségesen állt elébe mindenféle vizsgálatnak. Éveken át tesztelték őt és a lovat is bűvészek, állatidomárok, matematikusok, zoológusok, de úgy tűnt, egyszerűen ez a ló ilyen okos, és kész. 1904-ben a német oktatási hivatal szakértői is megvizsgálták az előadást, de nem találtak semmilyen csalásra utaló jelet. Az igazságot végül Oskar Pfüngst pszichológus kitartó munkája leplezte le.

Okos Hans munka közben

A férfi különféle környezeti körülmények között tesztelte a ló matematikatudását. Kiderült, hogy minél messzebb megy az állattól, az annál pontatlanabbá válik, ha pedig elválasztják egy paravánnal, és az állat nem látja őt, akkor vége is a csodás tudásnak. Hans akkor is összezavarodott, ha a pszichológus olyat kérdezett tőle, amire ő maga sem tudta hirtelenjében a választ. A vizsgálat ezen pontján úgy tűnt, hogy a trükkös gazdi úgy kérdez a lótól, hogy közben valahogy jelzi a megoldást, de ez sem volt a csalás része: ha egy épp lebuktatásra szomjazó matematikus, pszichológus, vagy vadidegen kérdezte a lovat úgy, hogy ott állt mellette – meg még kétszáz másik ember – akkor az ugyanúgy pontos válaszokat adott.

Forrás: Stargazermerkantile

Hans gazdájával (Forrás: Stargazermerkantile)

A trükk végül azért lelepleződött, de kiderült, hogy nem az emberek csaltak, nem maga a ló. A kivételesen okos állat nem a számokhoz értett, hanem az emberek megfigyeléséhez. A kérdezőnek ugyanis alig észrevehetően megváltozik a fej- és testtartása, illetve a légzési ritmusa akor, amikor a ló épp a helyes megoldást kopogja le a patájával. Hans állt, figyelt, és egyszerűen addig kopogott a jutalom reményében, amíg azt nem érzékelte, hogy a kérdező viselkedése megváltozik. Ekkor tudta, hogy elnyerte a finomságot, az emberek pedig elájultak, hogy tud számolni.

A pszichológia azóta is Okos Hans-hatásnak hívja azt a jelenséget, amikor bár épp nem beszélünk, vagy jelzünk szándékosan, a testbeszédünkkel akaratlanul is információkat adunk ki, ezzel befolyásolva környezetünk azon tagjait, akik kivételesen jó megfigyelők.

Forrás: Discovery NewsWikipédia