Zsoké, lovon repülve

Beszélgetés Osztényi Zoltánnal

2023-ban immár második alkalommal szerezte meg Osztényi Zoltán az ugrólovas championi címet. Egy szerény, mosolygós, 34 éves lovasról van esetében szó, aki csupán ritkán kerül fókuszba, igen keveset tud róla a nagyközönség. Pedig érdemes megismerni, hiszen egyik legjobb gátlovasunk.

Reggelente együtt lovagolunk Jozef Rosival istállójában, de így is nehéz volt szóra bírnom a magyar nemzetiségű, ámde Szlovákiában született lovast. Pontosan, felkészülten teszi nap nap után a dolgát, nagyon szereti a lovakat, pedig eredetileg inkább a vizek vonzották, mint a galopp pálya gyepe.

– Hogyan indult a pályafutásod, mi vezetett a lovak közelébe?

• Bevallom őszintén, hogy gyerekként sokkal inkább lettem volna valamiféle a horgászattal kapcsolatos szakma képviselője, mint zsoké. Ez a szenvedélyem a mai napig megmaradt, amikor csak lehet rohanok a horgászfelszerelésemért és megyek pecázni. Viszont a gyerekként a közelünkben nem volt semmilyen lehetőség ezt tanulni, édesanyám ötlete volt, hogy akkor inkább tanuljak egy mezőgazdasági iskolában. Nem titok, hogy ebben nemcsak az állatszeretetem játszott közre, hanem az is, hogy anyám unokatestvére, Jozef Rosival itt támogatni tudott, a segítségemre lehetett. Itt, ebben az iskolában tanultam meg lovagolni, azelőtt soha nem ültem még lovon. Eleinte fel sem tettek, hanem meg kellett tanulnom az istállómunkát alfától az ómegáig. Kezdetben ritkábban, aztán egyre gyakrebban szállhattam nyeregbe. Tanultam a díjlovaglás és a díjugratás technikáját is, azaz nem kizárólag galoppversenyzésre készítettek fel az iskolában.
• Miért választottad mégis a galoppot? És hogyan jött az ugró szakág?
• Elég könnyen beletanultam a lovaglásba, a galopp pedig talán a sebessége miatt ragadott meg jobban. Az iskola színeiben elindulhattam pár síkversenyen, mivel az iskolának voltak saját lovai, valamint Mikóczy Zoltánnak is állt néhány lova tréningbe Jozef Rosivalnál, így ezekkel is részt vehettem időnként versenyekben. Még ekkor, tehát a tanuló éveimben indultam életem első gátversenyében is, Night for Music nyergében. Az iskolánkban az alapozó időszakban nagyon sokat ugrottak a lovak, gyakorlatilag minden kedden és csütörtökön ez volt a feladatuk, és ott tűnt fel a trénernek, hogy elég ügyes vagyok a sövények fölött.  A szlovák zsoké iskola nagy figyelmet fordít a diákjaira, és a környező országokkal együtt, mint Csehország és Lengyelország diákjaikat kiküldik tanulmányútra külföldre. Jómagam Írországba kerültem egy esztendőre. Ez egy remek alkalom volt a fejlődésre, mivel itt minden eszközt és segítséget megkaptam ahhoz, hogy felkészült zsokévá válhassak, és a gátlovaglási technikámat tovább tudtam csiszolni.

A cikket teljes terjedelmében a 2023/1-es számban olvashatják el