A szerb-magyar határ túloldaláról érkező ügetős szakemberek az utóbbi évtizedekben egyre jelentősebb szerepet töltenek be a honi ügetőversenyzésben, elég, ha csak a többszörös champion Veljko Mazsityra, vagy éppen a szintén nagyon sikeres Goran Zolnajira gondolunk. Angyal Andor a legfiatalabb generációhoz sorolható, pedig lassan 10 éve már, hogy megismertük a nevét a Kincsem Parkban, manapság pedig egyre többet kerül a címoldalakra.

-Igaz rád is a fenti gondolat, hogy „lóra születtél”?

– Abszolút, hiszen alig voltam öt-hatéves, már érdekeltek az ügetők, versenyekre jártam a dédapámmal és a nagyapámmal. 1987-ben születtem Szabadkán, a család – ahogy a környéken sokan mások is a családi házak szomszédságában – tartott néhány lovat, így szinte genetikailag volt belém kódolva a sport és a lovak szeretete. Kisgyerekként persze még csak „jobban érdekelt” a dolog, aztán már azon kaptam magam, hogy alig múltam tízéves, már aktívan segítek az ügetők mellett, tetszik a hajtás, a száguldás, érzem, hogy megvan bennem a versenyszellem.

– Mikor változott meg az életed, hogyan kerültél a Kincsem Park közelébe?

– Először 2012-ben hajtottam versenyben Magyarországon, természetesen már az új pályán, a Kincsem Parkban. Ezt követően két évet kellett várni az újabb fellépésre Rachel CR kocsijában, vele már dobogóra állhattunk. Tulajdonképpen 2016-tól kezdve fordult az életem a jelenlegi irányába. Először Juhász Balázs istállójához szerződtem, majd kaptam egy jobb ajánlatot Hajnal Tibortól, nála hajtottam az első itteni nyerőmet, Beatriz Galindo A.T.-t, mégpedig egy szép emlékű péntek esti, „jobbkezes” versenynapon. A sors úgy hozta, hogy egy bő féléven keresztül sok lehetőséget kaptam a versenyekben, szerencsére jöttek az eredmények is, megmutathattam, hogy lehet rám számítani, néhányan talán fel is figyeltek rám akkoriban. Urzulina volt az egyik kedvencem azokban a hónapokban vele sok versenyt nyertem. Ez az időszak komoly fordulópontot jelentett, még jobban meghozta a kedvemet, elindított a profi szakma felé. Azóta dolgoztam Szerbiában, illetve idehaza Goran Zolnajinál, jelenleg Ozsvár Zoltán röszkei tréningtelepén vagyok, ahol próbálok önállósodni.

– Hogyan tervezed a jövődet, a következő pár éved?

– Egyelőre remekül érzem magam, Zoli bácsival jól megvagyunk, amikor kell, segítjük egymást, sokat hajtottam a lovait a versenyekben, emellett azonban van lehetőségem az önálló munkára is. Ettől az évtől kezdve rendelkezem magyar idomárhajtó engedéllyel, ez már önmagában is egy komoly lépcsőfok az eddigi karrierem során. Úgy vélem, jelenleg 8-10 ló az a létszám, ami ideális a kis istállóm számára, velük szeretnék minél eredményesebben szerepelni. Azt gondolom, hogy az ember nem dőlhet hátra soha, és ez ebben a szakmában hatványozottan igaz, folyamatosan szeretném képezni magam, nyomon követni a nemzetközi trendeket, legújabb irányvonalakat és egyre magasabb szintet képviselni.

Smulovics Zoltán