Bulvár
Gasztronómia
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Gasztronómia
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Profi úton Angyal Andor

A szerb-magyar határ túloldaláról érkező ügetős szakemberek az utóbbi évtizedekben egyre jelentősebb szerepet töltenek be a honi ügetőversenyzésben, elég, ha csak a többszörös champion Veljko Mazsityra, vagy éppen a szintén nagyon sikeres Goran Zolnajira gondolunk. Angyal Andor a legfiatalabb generációhoz sorolható, pedig lassan 10 éve már, hogy megismertük a nevét a Kincsem Parkban, manapság pedig egyre többet kerül a címoldalakra.

-Igaz rád is a fenti gondolat, hogy „lóra születtél”?

– Abszolút, hiszen alig voltam öt-hatéves, már érdekeltek az ügetők, versenyekre jártam a dédapámmal és a nagyapámmal. 1987-ben születtem Szabadkán, a család – ahogy a környéken sokan mások is a családi házak szomszédságában – tartott néhány lovat, így szinte genetikailag volt belém kódolva a sport és a lovak szeretete. Kisgyerekként persze még csak „jobban érdekelt” a dolog, aztán már azon kaptam magam, hogy alig múltam tízéves, már aktívan segítek az ügetők mellett, tetszik a hajtás, a száguldás, érzem, hogy megvan bennem a versenyszellem.

– Mikor változott meg az életed, hogyan kerültél a Kincsem Park közelébe?

– Először 2012-ben hajtottam versenyben Magyarországon, természetesen már az új pályán, a Kincsem Parkban. Ezt követően két évet kellett várni az újabb fellépésre Rachel CR kocsijában, vele már dobogóra állhattunk. Tulajdonképpen 2016-tól kezdve fordult az életem a jelenlegi irányába. Először Juhász Balázs istállójához szerződtem, majd kaptam egy jobb ajánlatot Hajnal Tibortól, nála hajtottam az első itteni nyerőmet, Beatriz Galindo A.T.-t, mégpedig egy szép emlékű péntek esti, „jobbkezes” versenynapon. A sors úgy hozta, hogy egy bő féléven keresztül sok lehetőséget kaptam a versenyekben, szerencsére jöttek az eredmények is, megmutathattam, hogy lehet rám számítani, néhányan talán fel is figyeltek rám akkoriban. Urzulina volt az egyik kedvencem azokban a hónapokban vele sok versenyt nyertem. Ez az időszak komoly fordulópontot jelentett, még jobban meghozta a kedvemet, elindított a profi szakma felé. Azóta dolgoztam Szerbiában, illetve idehaza Goran Zolnajinál, jelenleg Ozsvár Zoltán röszkei tréningtelepén vagyok, ahol próbálok önállósodni.

– Hogyan tervezed a jövődet, a következő pár éved?

– Egyelőre remekül érzem magam, Zoli bácsival jól megvagyunk, amikor kell, segítjük egymást, sokat hajtottam a lovait a versenyekben, emellett azonban van lehetőségem az önálló munkára is. Ettől az évtől kezdve rendelkezem magyar idomárhajtó engedéllyel, ez már önmagában is egy komoly lépcsőfok az eddigi karrierem során. Úgy vélem, jelenleg 8-10 ló az a létszám, ami ideális a kis istállóm számára, velük szeretnék minél eredményesebben szerepelni. Azt gondolom, hogy az ember nem dőlhet hátra soha, és ez ebben a szakmában hatványozottan igaz, folyamatosan szeretném képezni magam, nyomon követni a nemzetközi trendeket, legújabb irányvonalakat és egyre magasabb szintet képviselni.

Smulovics Zoltán